A Magyar Madártani Egyesület idén a barkóscinegét választotta az év madarává. Ez a nádasokban, gyékényesekben költő, poszáta méretű madár a cinegék távoli rokona, és rendkívül érdekes és egyedi tulajdonságokkal bír.
A barkóscinegék rövid szárnyakkal és hosszú faroktollakkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy könnyedén bujkáljanak a sűrű növényzetben. A hímek és a tojók színezete eltér egymástól - a hímek színes tollazatuk mellett fejükön a fekete tollakból álló "barkót" viselik, míg a tojók színe jóval visszafogottabb, sárgásbarna.
Hím barkóscinege
Nőstény barkóscinege
A barkóscinege egyike a legkorábban költő nádi énekesmadarainknak, akik akár három fészekaljat is felnevelhetnek a sűrű nád- vagy gyékénycsomóba rejtett fészkeikben. A költési időszakon kívül a barkóscinegék nagy csapatokban kóborolnak a nádasban, és folyamatosan hallatják jellegzetes hívóhangjukat, ami segít egyben tartani a csapatot.
Az emberek is nagyon megszerették a barkóscinege hangját, olyannyira, hogy a madárgyűrűzéskor hálóba került példány hangját követik, és gyakran az egész csapatot sikerül befogni.
A barkóscinegék télen délebbre húzódnak, de enyhébb teleken kisebb csapatok akár át is telelhetnek. Mindemellett a barkóscinegék védett fajnak számítanak, amelyek megóvása és védelme az évek során kiemelt figyelmet kapott.
Az év madarának megválasztása a '70-es évektől segíti a figyelem középpontjába állítani a madarak védelmének fontosságát, valamint felhívni a figyelmet azokra a kihívásokra, amelyekkel a madaraknak szembe kell nézniük az élőhelyek elvesztése, a klímaváltozás és más emberi tevékenységek miatt.
Commentaires